I. Generáció: 1. rész

Sue Ji

A barátaim története egy nagy háború alatt kezdődött, a két Dam lány édesapja is harcolt és elhunyt. A lányokat elakarták adni Gisengeknek, mivel édesapjuk a lázadó csapatoknál volt. A fiatalabbikat, Yeo Woolt az apja végrendelete szerint a szolgák fiúnak öltöztették, de Yeon Heevel kapcsolatban semmi nem volt a levélben. Édesapjuk táborát épp a végrendelet írásakor támadták meg, így a levél írása félbe szakadt. Ekkor én még nem nagyon foglalkoztam az emerekkel és egyedül éltem az erdőben. Egyszer amikor sétáltam az erdőben kiáltozásra lettem figyelmes.

-Akkor sem leszek Giseng, ha belehalok! Én nem vagyok hajlandó belépni oda!-kiabálta az akkor még számomra ismeretlen Yeon Hee.

-Mi mást tehetnél, amikor eladtak Gisengnek?! Az apád miatt történt ez szóval neki köszöntheted!-emelte fel a hangát a Főgiseng.

-Inkább itt meghalok, de nem megyek be!-kiáltotta el magát Yeon Hee.

-Rendben! Vetkőztessétek le és kössétek ki a fához!-mosolyodott el a Főgiseng és elvonult.-De addig nem kaphat enni és inni, míg én nem mondom!

-Igenis!-mondták egyszerre a szolgák, majd úgy cselekedtek, ahogy mondta a Főgiseng. Elég fiatal volt a lány, de nem tehetek érte semmit, ha minden igaz. Én az erdő őre, nem folyhatok bele az emberek sorsába...

Már 3 nap telt el, de még mindig a fához van kötözve étlen és szomjan. Nem egyszer szólhatott volna már, hogy be akar menni, de nem tette. Úgy tűnik, hogy tényleg nem akarja a dolgot. Egyszer csak elkezdett lefelé csúszni a fán épp segíteni akartam, bár nem tehetném, amikor az erdő nyugtalan lett, így gyorsan elindultam befelé, de semmi nyugtalanító sem volt, így visszamentem a megfigyelőhelyemhez, de a lány már nem volt ott.

Yeo Wool

Apám kérésére fiúnak lettem öltöztetve és csatlakoztam az ellenállók táborához is. Szegény Nővéremet egy Giseng házba vitték, de biztos vagyok benne, hogy megtudja védeni magát, hisz egy kis önvédelmet tanítottam neki. Én elég jó vagyok kard forgatásban és nyilazni is tudok, mivel nem vagyok az a tipikus lány gyermek. Sok probléma is volt velem, így most is egy hűséges szolgálóját az apámnak Gont mellém adták. Kiskorom óta mellettem volt, mert apám úgy rendelte el. A Nővéremre nem is vigyázott csak rám, de nem értem, hogy miért is.

-Dam!-hallottam meg Gon Min Jun hangját.

-Igen Gon?-kérdeztem mire csak elmosolyodott.

-Csak olyan jó, hogy te még mindig itt vagy!-mondta még mindig mosolyogva, majd megölelt.

-Gon, mit csinálsz?-pillantottam fel az arcára.

-Csak féltem, hogy téged is elvisznek.-mosolyodott el.-Nem aggódhat érted a legjobb barátod?

-De csak... kicsit érdekesen néz ez ki, hisz fiú vagyok.-pislogtam rá és ekkor le esett neki, majd elengedett.

-Bocsi Yeo Wool...-suttogta halkan Gon.

-Nem baj Gon.-mosolyogtam a legjobb barátomra és ekkor berontott két srác, majd rám néztek és méregettek.

-Ő lesz az.-jelentette ki az idősebbik, majd megakarta ragadni a karom, de Gon nem hagyta.

-Mit is akartok vele?-kérdezte Gon mérgesen. Mindig kicsit féltékeny, ha más fiúkkal lát, de biztos csak azért, mert azt hiszi, hogy lecserélném őt másik legjobb barátra.

-A parancsnok mondta, hogy vigyük oda Dam gyermekét, de úgy látom itt van a hátőrzője is.-mért végig undorral Gonon.

-Tudjátok egy 16 éveshez még kell is házőrző...-állt be elém Gon.-És mit is akar tőle?

-Nem tudjuk.-vont vállat az idősebb.

-Akkor jössz?-szólalt meg a fiatalabb és én felálltam, de Gon elkapta a csuklóm és visszarántott.

-Yeo Wool, kérlek ne menj! Érzem, hogy valami történni fog...-suttogta Gon, de én csak elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.

-Nyugodj meg Min Jun, ha lesz is valami megvédem magam!-mondtam hangosan, mire ő csak elmosolyodott.

-De azért én is segítek.-jelentette ki, majd elengedte a kezem és elindultunk a parancsnok sátrához. Amikor beléptünk Min Jun megint védelmező testtartásban feszített mellettem.

-Nem meg mondtam, hogy a házőrző nem jöhet?!-kiabált a parancsnok a két srácra.

-Elnézését kérem Parancsnokúr, de a lelkére lett kötve, hogy muszáj mindig mellettem lennie.-hajoltam meg előtte.

-Ó, szóval ő lenne a híres Dam fia.-mosolygott rám a parancsnok.-Elég soványka... hány éves vagy?

-16 vagyok Uram.-mondtam, de ő egyre jobban csak méregetett, mire Gon beállt elém.

-Elnézést, de Dam nem nagyon szereti, ha megbámulják.-jelentette ki Gon, majd meghajolt és elkezdett a sátorból kifelé lökdösni.-Parancsnokúr elnézését kérem, de Damnak most pihennie kell, mivel egy kicsit meg van fázva.

-Ha anyuci azt mondja...-forgattam meg a szememet, majd kiléptem a sátorból.
-Úgy hallom nem nagyon bírja a házőrzőjét...-jegyezte meg a Parancsnokúr. Ekkor egy lövést hallottam és a golyó a karomat súrolta és megint a sátorba voltam.
-Dam!-kapott el Min Jun, majd vizslatni kezdte a karom.-Jól vagy?!
-Miért ne lennék?-akartam felállni, de a lábaim nem engedelmeskedtek.
-Parancsnokúr, mi legyen?-kérdezte egyszerre a két férfi.
-Mire vártok?! Kapjátok el! Rálőtt egy társatokra!-kiabált a parancsnok, de ekkor egy ismerős arcot fedeztem fel.
-Gon!-szólítottam meg és rögtön rám figyelt.-Bok Sun az, ne hagyd, jól vagyok!
-Bok Sun?-álltak meg hirtelen a fiúk.-Te ismered?
-Persze, biztos nem ismert fel.-mondtam mosolyogva, mire feszülten figyeltek engem.
-Ő az ellenséges csapatban van.-jelentette ki a Parancsnok.
-Tudom, de gyerekkorom óta ismerem, soha nem bántana senkit, csak ha kényszerítik.-mondtam mosolyogva, majd végre feltápászkodtam.-Most pedig tényleg visszavonulnék mára...-hajoltam meg, majd kiléptem a sátorból. Éreztem, ahogy vérzik a karom, de nem szóltam senkinek, Gon a sátorba érve rögtön segített leápolni a sebem, majd lefeküdtem aludni, de Gon, mint mindig ébren maradt...
Arra ébredtem, hogy egy alak felettem állt... minden normális lány sikítozni kezdett volna, de én csöndben kémleltem őt. Ekkor meggyújtotta a lámpást, Bok Sun volt az...
-Jól vagy?-kérdezte félősen, mire én elmosolyodtam. Nem ismert fel...
-Bok Sun... nem ismersz fel?-kérdeztem, mire ő méregetni kezdett.-Talán így.-mondtam és kiengedtem a hajam. Ekkor Bok Sun mosolyogni kezdett és megölelt.
-Yeo Wool, nagyon sajnálom. Ha tudtam volna, hogy te vagy az, akkor még jobban elhibázom a lövést.-szipogott Bok Sun.
-Ki kényszerít rá és mivel?-kérdeztem, mire Bok Sun szeme kikerekedett.
-Honnan tudtad, hogy nem magamtól teszem?-kérdezte meglepődve.
-Egy: ha csatlakoztál volna akkor egy oldalon lennénk, kettő: te nem bántanál senkit, ha nem muszáj.-mondtam mosolyogva, mire Bok Sun is elmosolyodott.
-A Húgomat elkapták...-hajtotta le a fejét Bok Sun.
-Bok Sun!-szóltam neki, hogy a szemébe nézhessek.-Ha kell ölj meg, ha ezt kell tenned, ne habozz, hisz a Húgodról van szó!
-Köszönöm.-mosolyodott el Bok Sun, majd hirtelen felpattant és elindult kifelé.-Majd még látjuk egymást.
-Gon!-szólaltam meg, de nem válaszolt senki, így felkeltem és kimentem a sátor elé, de ott sem volt senki.-Hol lehet?-gondolkoztam hangosan, majd a parancsnoki sátor felé vettem az irányt és jól döntöttem, mert pont akkor akart bemenni Gon.-Hé, Gon Min Jun!
-Dam?-fordult meg Min Jun.-Miért nem alszol? Fáj valamid?
-Ami azt illeti egy kicsit fáj a karom...-pislogtam rá, mire ő rögtön elkezdte vizsgálni és hirtelen lefagyott.-Gon?
-Már megint vérzik...-nézett rám Gon.
-Nekimentem egy fának idefelé jövet.-néztem rá, mire ő elmosolyodott.
-Ha nem vagyok ott mindennek neki mész?-kérdezte nevetve Gon.
-Gon... nem akarok egyedül visszamenni.-pislogtam rá aranyosan, mire ő megfogta a kezem és berántott a sátorba.
-Végre itt vagy...tok?-mosolygott a Parancsnokúr.-Nem úgy volt, hogy nem hozod?
-Nem hagyhattam egyedül...-simogatta meg a fejem Gon.-Miért hívatott Parancsnokúr?
-Bemutatnám a mostantól veletek lakó két férfiút.-mondta, mire belépett a két ismerős férfi. Gon ismét maga mögé tolt, mint mindig, majd hagyta, hogy egy kicsit kikukucskájak a válla felett.-Ők a Choi testvérek.
-Én vagyok az idősebb fivér, Jin Hyuk és 22 éves vagyok.-mosolygott rám a férfi.
-Én Kang Chi vagyok és 19 éves.-mosolygott rá ő is.
-A nevem Min Jun, de szólítsatok Gonnak és 20 éves vagyok.-mondta mosolyogva Gon.
-Én Dam vagyok és 16 éves.-bújtam be Gon mögé.
-Eddig nem volt ilyen szégyellős.-jegyezte meg Kang Chi.
-Mert nem tudta, hogy a mi sátrunkba lesztek.-mondta mosolyogva Gon.-Én tanítottam neki, hogy csak bennem bízzon, szóval jobb lesz, ha nem zaklatjátok Damot.
-De mi a teljes neve Damnak?-kérdezte Jin Hyuk.
-Azt csak később tudhatjátok csak meg, ha Dam bízik bennetek.-mondta Gon, majd szó nélkül kirángatott a sátorból.