Kang Chi
A táborba érve hatalmas "éljen"-zést hallottunk. Amikor megpillantották Yeo Woolt a karjaim között mindenki elmosolyodott.
-Kang Chi fiam, mi történt a mi kis Damunkkal?-kérdezte Nam parancsnokúr.
-Az a három fickó történt vele...-intettem a fejemmel.-Szegénynél nem volt fegyver, de hála az égnek nem sérült meg.-mosolyogtam. Yeo Wool lassan kinyitotta a szemeit. Gyönyörűen csillogtak a szemei, de szomorúan is. Az arcán most nem volt az a szokásos mosoly.
-Kang Chi...-mondta halkan és fájdalmasan a nevemet. Az arcomhoz emelte a kezét és egy mosolyt erőltetett az arcára.-Köszönöm, de innen egyedül is tudok menni...
Hátrapillantottam Gonra, aki csak aprót bólintott, így letettem a földre Yeo Woolt. Amikor elakartam engedni megszédült.
-Hé...-mondtam lágyan és Yeo Wool után kaptam, hogy ne a földre essen. Szomorú szemeket pillantottam meg... bár próbált mosolyogni, de nem nagyon hittem neki.-Ne csinálj úgy, mintha nem lenne semmi baj...-suttogtam a fülébe, mire ő megszorította a karomat.-Most elkísérlek aludni, de holnap elmondod, hogy mi a baj...
-Rendben.-mondta Yeo Wool, mire én az ölembe kaptam és a sátorhoz cipeltem. Amikor letettem alvóhelyére megbotlottam és rá estem.-Aúúú!
-Bocsi.-emeltem meg magam, annyira, hogy Yeo Wool szemébe nézhessek. Annyira aranyosan nézett ki... hirtelen azon kaptam magam, hogy megcsókoltam. A furcsa az, hogy ő visszacsókolt.
-Ka...-hallottam meg a bátyám hangját, de lefagyott.
-Yeo Wool...-kezdtem bele a mondatomba, de ő elpirult és lekevert egyet.-Bocsánat.-mondtam, mire ő ellökött magától.-Most haragszol?
-Kang Chi...-szólított meg Jin Hyuk.-...a nők bonyolultabbak, mint mi. Ne próbáld megérteni őket férfiként.
-Fiúk, kifelé.-közölte Gon. Mi követtük a parancsát, bár nem volt nagyon sok kedvem hozzá. Mikor kiértem Jin Hyuk ölelte át a nyakam.
-Tudod kisöcsém, a nők bonyolultak.-mosolygott rám a bátyám.-Szóval visszacsókolt?
-Igen.-mosolyodtam el.-De ha bonyolultak is, megéri.
-Az már biztos.-mosolygott Jin Hyuk.-Bár én még nem találtam olyat, aki miatt megérné, de hiszek neked. Te gondoltad volna, hogy lány?
-Nem igazán.-hajtottam le a fejem.-Bár már ezelőtt is úgy gondoltam, hogy gyönyörű arca van. Amikor rá néztem csak mosolyogni bírtam, de nem értettem, hogy miért.
-Akkor azt mondod, hogy eddig is tetszett neked?-kérdezte Jin Hyuk, mire csak bólintottam.-És mit csináltál volna, ha férfi?
-Akkor is szerettem volna, bár nehezebb dolgom lett volna.-mosolyodtam el.-Amióta megláttam vonzott magához. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lehet a neve. A szemeibe nézve teljesen elbambultam és amikor mosolygott nekem is mosolyognom kellett.
-Értem.-mosolygott a bátyám.-Szóval ilyen, amikor valaki fülig szerelmes.
-Tudod kisöcsém, a nők bonyolultak.-mosolygott rám a bátyám.-Szóval visszacsókolt?
-Igen.-mosolyodtam el.-De ha bonyolultak is, megéri.
-Az már biztos.-mosolygott Jin Hyuk.-Bár én még nem találtam olyat, aki miatt megérné, de hiszek neked. Te gondoltad volna, hogy lány?
-Nem igazán.-hajtottam le a fejem.-Bár már ezelőtt is úgy gondoltam, hogy gyönyörű arca van. Amikor rá néztem csak mosolyogni bírtam, de nem értettem, hogy miért.
-Akkor azt mondod, hogy eddig is tetszett neked?-kérdezte Jin Hyuk, mire csak bólintottam.-És mit csináltál volna, ha férfi?
-Akkor is szerettem volna, bár nehezebb dolgom lett volna.-mosolyodtam el.-Amióta megláttam vonzott magához. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lehet a neve. A szemeibe nézve teljesen elbambultam és amikor mosolygott nekem is mosolyognom kellett.
-Értem.-mosolygott a bátyám.-Szóval ilyen, amikor valaki fülig szerelmes.
Yeo Wool
Min Jun (Gon) szorosan magához ölelt és nem akart elengedni. Régebben is ezt csinálta, amikor valami történt velem.
-Sajnálom, hogy megbántottalak Yeo Wool...-suttogta Min Jun.
-Semmi gond Min Jun...-erőltettem egy mosolyt magamra. Már nagyon fáradt voltam...-Hisz barátok vagyunk.
-Szeretlek, Yeo Wool.-suttogta Min Jun.
-Én is téged, Min Jun.-simogattam meg Min Jun hátát. Éreztem, ahogy a szemhéjam már csukódik lefelé, de nem nagyon engedtem neki, míg Min Jun magát okolja nem alhatok el.-Min Jun... kicsit álmos vagyok...
-Akkor aludj, én itt leszek melletted amikor felkelsz.-mosolygott, majd lefektetett az ágyra, de láttam az arcán, hogy valami baj van.
-Min Jun, mi a baj?-kérdeztem.
-Azt hiszem lázas vagy...-mondta Min Jun. Hirtelen összeszorult a szívem... anya is a láz miatt halt meg, de nem lázasodott volna be, ha nem bújok el az esőtől és nem alszok el. Miattam fázott meg és halt meg, tudom jól. Ha nem keres a szakadó esőbe, akkor nem fázik meg és nem...
Min Jun (Gon)
Láttam, ahogy Yeo Wool elájul és nagyon megijedtem.
-Kang Chi, Jin Hyuk!-ordítottam el magam, mire ők rögtön mellettem termettek.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva Kang Chi.
-Yeo Wool lázas...-mondtam, mire ők értetlenül néztek rám.-Az édesanyja is a láz miatt halt meg...
-Óóó...-mondták egyszerre a Choi testvérek, majd hirtelen összenéztek.-Hozzuk a vizes rongyokat!
-Siessetek!-kiáltottam utánuk. Pár órának tűnő perc után meg is érkeztek a fiúk. Rögtön vizes ruházni kezdtük Yeo Woolt, de nem nagyon akart lemenni a láza. Már a verejték is megjelent az említett lány arcán, de mi még mindig nem adtuk fel. Lehet, hogy egész éjjel vizes ruházni kell Yeo Woolt, de nem hagyhatom, hogy meghaljon. Túl fiatal még hozzá... túl keveset élt... túlságosan szeretem...
